Hihetetlen látvány volt. Még be se értünk az állomásra, de a sok fénytől olyan világos volt, mintha nappal lenne. Csak annyiban más, hogyha felnézel, nem vakít el a nap fénye. Annyira nyüzsgött, mintha karácsonyi bevásárlásra mennének az emberek. Összeszedtem a cuccomat. Mp4 vissza a táskába, a fülhallgatóval együtt. Pár perc múlva be is értünk, és azonnal kiszúrtam Hollyt. A szőke hajáról és a ruhájáról azonnal felismertem, hogy ő az én nagynénim. Boldogan szálltam le a vonatról annak ellenére, hogy majdnem lehúztak a bőröndjeim. Amikor már majdnem hasra estem valaki megfogta és levette a táskámat.
- Ó, nagyon köszönöm! – hálálkodtam
- Szóra se érdemes. – mosolygott rám. – Innen menni fog?
- Persze.
- Akkor, szia! – köszönt el.
- Szia és még egyszer, köszi! – ordítottam utána. Már csak a válla fölött intet vissza.
Megláttam Hollyt felém rohanni nem érdekelt körülöttem senki, csak meg akartam ölelni.
- Szia! – kiáltotta. Azonnal megölelt jó szorosan. Teljesen megfeledkeztem már a hangjáról. Jó volt hallani.
- Szia! – súgtam a fülébe.
- Annyira örülök, hogy itt vagy! Hogy utaztál? Bell és Don jól vannak? Na és David és Lucy?
- Én is örülök, hogy itt vagyok. Igen jól utaztam. Anyu és apu is jól van! David tanul, de jól van. Lucy is jól van. Puszilnak téged!
Közben elindultunk lefelé a lépcsőn. Majd fel a lépcsőn és ott voltunk a jegypénztáraknál. Kimentünk az ajtón és egyenesen a parkolóba mentünk. Egy piros sportkocsi mellett megálltunk. Én tovább mentem volna, de Holly megállt. Bepakolta a bőröndöket és már én is beültem. Hajtani kezdett.
- Nagyon csini vagy! Nagyon jó ez így együtt. – dicsérte meg a ruhámat. Elhittem, hiszen ő mondta.
Nem kellet sokat utazni és ott voltunk a házánál. Csodálatosabbnál csodálatosabb házakat láttam. Nem igazán értettem minek kell valakinek ekkora ház! De hiszen ez Los Angeles. Gondolom Holly lakása is nagy. Egyszer lefékezett és befordult egy kapun. Elállt a lélegzetem. Ez a ház megnőtt mióta itt voltam? Kívülről nagy ablakok és az alsó szintet fa burkolatszerűség veszi körbe. A kert valami gyönyörű. Látszott a kertész munkája. Kinyitotta a bejárati ajtót. Nagy, fából készült, üveg van benne. Nagyon szép és kétszárnyas. A ház belülről fehér, szinte minden fehér. Hatalmas. A padló barna és a berendezési tárgyak is. Fantasztikus szimmetriába van a két szín. Szembe lépcső. Balra konyha, étkező. Jobbra nappali. Az a furcsaság, hogy át tudsz menni a konyhába a nappaliból anélkül, hogy végig menj az előszobán. Nagyon szép. A felső szintek a szobák és még sok minden. Olyan ez, mint egy palota.
- Holly én elmentem aludni! – mondtam hangosabban, mert nem tudtam pontosan hol van.
- Rendben – hallatszott a hangja valahonnan a nappali felől – Holnap már suli.
- Ööö, rendben! Mikor keljek?
- Majd én keltelek.
- De mikorra legyek kész?
- Fél 9-re.
- Rendben! Jó éjt!
- Jó éjt.
Fél kilenc volt, de én már aludni készültem. Féltem, hogy anyáék hívni fognak, én pedig nem fogom felvenni a telefont és aggódni fognak. Próbáltam fent maradni még egy kicsit, de csak 5 percig sikerült, utána elnyomott az álom. Este olyan mélyen aludtam, hogy ha szerettem volna, se tudtam volna álmodni. Annyi erőm se volt, hogy egy kicsit gondolkozzak. Így feladtam és már csak a reggelre emlékszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése