Már mindenki ott volt.
- Sziasztok! – köszöntem nekik boldogan, látva, hogy mindenki eljött. Annyira jól esett, hogy eljöttek, de az még jobb volt, hogy be tudtam illeszkedni. Ami azt illeti nem is olyan rossz az első nap.
– Na, hol kezdünk? Csak mert azt hallottam, hogy bál lesz. – mosolyogtam derűsen.
Samanta és Suesan belekarolt a karomba és rángatni kezdett. Bementünk az áruházba és felmentünk a 2. emeletre. Ott csak ruha boltok voltak. Sok butikba bementünk és rengeteg ruhát próbáltunk. Samanta vett egy csodálatos narancssárga ruhát. Hátul fűzős, elől pedig egy kicsit húzott. Nyakpántos, földig érő, egyenes ruha. Fehér könyökig érő kesztyűvel és fehér magas sarkúval. Penny egy karibi kék ruhát vett, ami valami fantasztikusan ment a tengerkék színű szeméhez. Hátul cibzáros és nyak pántos. Ez is földig ért. Könyökig érő fehér kesztyűvel és fehér magas sarkúval. Már Suesan is talált magának ruhát, csak én nem. Az övé egyszínű fehér, de volt egy kicsi barackvirág színű beütése. Olyan, mint ami a hercegnőknek szokott lenni. Az alja eláll a deréktól. Fantasztikusan gyönyörű. Elől keresztpántos selyem van, ami hátramegy és hátul egy masnival kellett megkötni. Fehér magas sarkúval és fehér kesztyűvel. Mikor kifizette feladtam a reményt, hogy én is találjak magamnak valamit. Már csak kullogtam a széles folyosón. Chris mellettem, próbált bíztatni, hogy úgyis találok valamit. De nem igazán hittem el neki. Elhaladtunk egy kirakat előtt, de gyorsan visszafordultam és megálltam az üveg előtt. Mindenki észrevette, hogy visszafordultam. Odatömörültek körém, hogy megnézzék, mit nézek annyira.
- Ez igazán szép! – dicsérte meg a ruhát Samanta.
- Nem – ellenkeztem – ez tökéletes.
- Meg kell hagyni tényleg nagyon szép és megy is a szemedhez – állapította meg Penny. Igaza volt, tényleg ment a szememhez.
- Mire vársz? – kérdezte Suesan – próbáld fel – és betolt az üzletbe. – Elnézést, de a barátnőm azt a ruhát szeretné felpróbálni! – mutatott arra a ruhára, ami a kirakatban állt.
- Persze! – szolgált ki minket az eladó nő. – Parancsolj. – már is bementem a próbafülkébe és felvettem.
A ruha hátul cibzáros, pánt nélküli. A felső testén rásimul az emberre, alul szétáll, mint a hercegnőknek. Tört fehér színű. És kicsi fekete rózsák vannak rajta. Fehér magas sarkúval és fehér kesztyűvel. Eszembe jutott, hogy anyától még a 12. születésnapomra kaptam egy ezüst nyakláncot egy kicsi szíves medállal. Az tökéletes fog passzolni hozzá.
- Suesan – szóltam ki a próbafülkéből még mi előtt kijöttem volna. Nem válaszolt senki, de azért kimentem, hogy megkeressem. Csak Chris állt ott megmerevedetten.
- Úr isten!
- Ennyire rossz? – kérdeztem teljes letörtségben.
- Viccelsz? Meseszép vagy!
- Komolyan? – néztem rá bizonytalanul.
- Akár egy tündér – nyugtatott meg. Úgy láttam rajta, hogy csakugyan tetszett neki.
- Nekem is nagyon tetszik – ebben a pillanatban, hogy ezt kimondtam Suesan és vele együtt a kis csipet-csapat lépett be a boltba.
- Te jó ég! – mondták egyszerre. Én csak mosolyogni tudtam. Mivel Chris az előbb megnyugtatott, hogy nagyon jól áll, így reméltem a többiek is ezt fogják mondani. De nekem tetszett és rajtam kívül még egy embernek, így gondoltam, nem lehet rossz. A 3 lány azonnal odarohantak hozzám és forgatni kezdtek jobbra-ballra. Nézegettek.
- Stella ez fantasztikusan áll rajtad!
- Köszi! Akkor megyek, és leveszem, majd kifizetem. – bementem a fülkébe öltözni. Hallottam, hogy kint Suesan és Chris beszélget.
- Ugye, hogy milyen szép ez a ruha?
- Igen, de rajta még szebb.
Kijöttem a fülkéből és egyenesen odamentem a pulthoz. Kifizettem a ruhát az eladónak. Barátaimmal, most már boldogan mentem végig az áruházon, úgy, hogy kezemben volt a tökéletes báli ruha. Már 3 óra volt. 3 órája császkáltunk a városba. Utána mindannyian hazamentünk. Én négy órára haza is értem. Bár fél négy volt mire el tudtam szakadni tőlük. Nagyon jó érzés a saját kocsidat vezetni. Ahogy száguldasz Los Angeles utcáin. Befordultam a kapun és beálltam a garázsba. A kulcsot felakasztottam a helyére és bementem a lakásba. Már azonnal hallottam, hogy Holly beszél valakihez. Hallgattam mire rájöttem, hogy telefonál a nappalaiban. Odamentem, hogy megmutassam a ruhát, amit vettem. Integettem neki. Intett, hogy üljek le, mert mindjárt lerakja. Így leültem a barna kanapéra és vártam. Már 10 perce ültem és vártam, amikor úgy döntöttem felmegyek és felveszem a ruhát. Pont mire felvettem akkora hallottam meg Holly hangját.
- Na, had nézzelek! – kiáltott fel. Úgy mentem le, mint egy hercegnő. A korlátot fogtam és végighúztam rajta a kezemet. – Atya Úr Isten! Meseszép vagy. – ekkora már leértem a lépcső aljára.
- Köszi, mondták már – és hirtelen eszembe jutott Chris megmerevedett arca. Elmosolyodtam, amikor eszembe jutott a délután, majd keserűség ült ki az arcomra, amikor láttam az agyamban Avril halálos nézését.
- Gyönyörű szép. Na de menny, vedd le – parancsolt rám – nehogy összepiszkold.
Amikorra felértem megcsörrent a telefonom. Gyorsan hozzákaptam, azt hittem Chris lesz az. De anya volt. Felvettem és körülbelül fél óráig beszéltem vele. Közbe nagy nehezen levettem a báli ruhámat. Házim nem volt, így pakolni kezdtem. Kipakoltam mindent a bőröndökből. A ruhákat, a tárgyakat. És máris otthonosabban nézet ki a szoba. Leültem a gépem elé, hogy fel mennyek MSN-re és Skype-ra. Vagy 10 ember vett fel. De amikor jobban megnéztem a neveket akkor rájöttem, hogy ez az én kis csapatom, aminek a tagja vagyok. Amikor ezt kimondtam, ugrálni kezdtem örömömben. Holly felkiáltott, hogy vacsora. Gyorsan kikapcsoltam a gépet és lerohantam az étkezőbe. Spagettit csinált nekünk Steve, a szakács. 7 óra volt mire befejeztük az evést. Úgy döntöttem felmegyek, megfürdők és nézek egy filmet.
- Holly – szóltam kedvenc nagynénimnek. – felmentem. Jó éjt!
- Neked is jó éjt, kicsim. – mintha anya mondta volna ezt a pár szót. Rám tört menyire hiányzik apa, anya, David és hugi. Felcammogtam a lépcsőn egyenesen a szobám felé. Felkaptam a neszesszeres táskámat és bementem a fürdőbe. Fél nyolcra meg is fürödtem. Az ágyamra tettem a lap toppomat és befészkeltem mellé magam. Elindítottam a filmet. A Pompon Srácokat néztem. Holly ajánlotta nekem, akkor, amikor még Albuquerque-ben voltam. Sose volt rá elég időm, hogy megnézzem. De most, hogy itt vagyok megnéztem. Úgy voltam vele, hogy biztos el fogok aludni rajta. A film másfélórás lehetett és így féltízre befejeződött. És csak feküdtem a kérdéssel a fejemben: Most mit csináljak? Nem vagyok fáradt! Amúgy se tudnék aludni!
Folyamatosan Chris járt a fejemben. Hogy milyen aranyos, vicces, kedves és még ezer más tulajdonság, ami nem jelentettek túl sokat, de nekem eszembe jutottak. Magam is elcsodálkoztam rajta, hogy juthat ilyen sok minden az eszembe. Egy ésszerű embernek nem lennének ilyen gondolatai. Még szerencse, hogy nincsenek gondolatolvasók a világon, mert ha valaki az enyémeket olvasná, az beleőrülne. Azon nyomban bezártatna egy diliházba. Nem engedne ki soha. Mindenkinek megvannak a saját gondolatai, a saját világa. Valakinek nyulakról, virágokról és mezőről szól. Valakinek egy olyan emberről, akit tisztel és felnéz rá. Valakinek arról, hogy folyamatosan bulizik és éli az életet. Valakinek a borús, szomorú napokról, az élet nehéz dolgairól. Valakinek egy olyan emberről, akit teljes szívéből meg szeretne ismerni, de tudja, hogy nem ismerheti meg. És nekem? Chrisről. Sok ideje gondolkoztam azon, hogyan taszítsam el magamtól, de nem jutott semmi ésszerű az eszembe, sőt még ésszerűtlen sem, ami nálam fura volt. És akkor egy hang szólalt meg bennem: Miért kellene eltaszítanom magamtól? Hiszen nem csináltam semmit. Ez a hang mintha erősebb lett volna bármi másnál, ami motoszkált az agyamban. És mintha letaszította volna a többi bizonytalan hangot. Eltűnt bennem az a tudat, hogy valamit rosszul csináltam. Míg ez az elmélet végigment az agyamon negyed 11 lett. El nem tudtam hinni, hogy háromnegyed órája gondolkozok egy olyan dolgon, ami ott van az orrom előtt. Anya mondta mindig, hogy túlbonyolítom a dolgokat és lássatok csodát tényleg így van. Úgy döntöttem, pont eléggé megterheltem az agyam ahhoz, hogy aludni mennyek.
Puha párnámra hajtottam a fejem és azzal a tudattal engedtem át magam a teljes öntudatlanságnak, hogy holnap újra láthatom gyönyörű kék szemét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése