Hoppá. Hát ez hirtelen jött. Most, mint mondjak? Azt mondta legyek őszinte. De most mondjam el, hogy már az első pillantásra elvette az eszemet? A gyönyörű kék szeme és a szép haja. De ezt nem mondhattam, mert lehet ő nem így érez és akkor lőttek a barátságunknak. Elég nagy pácban voltam. De hát ő kérte, hogy mondjam az igazságot. Összeszedtem magam és kinyögtem.
- Az első benyomásom rólad – kezdtem bele – Szerintem ugyan az, mint minden lánynál.
- És náluk mi? – nézett furán rám.
- Mintha nem tudnád! – vágtam oda egy kicsit nyersen.
- Képzeld, nem vagyok gondolatolvasó, így nem tudom, mit gondolnak rólam – válaszolt olyan hangon, ahogy én is szóltam hozzá. Elnevettem magam azon, hogy belement a játékomba. Ő is nevetni kezdett.
- Na, jó, igazad van – mondtam mosolyogva. Így a hangom is játékos lett. – Nagyon elkápráztattál, amikor megláttalak – mondtam szinte suttogva és a víz felé néztem. – Azt hittem egy ilyen lány, mint én sose beszélhet veled, mert ahhoz nem vagyok elég gazdag. De úgy látszik még is. Hisz itt ülök veled. Most sem tudom elhinni. Te, aki a suli népszerűségi listájának az élén állsz, egy olyan lánnyal, mint én itt legyen. – hallgattam el egy pillanatra és ezt a pillanatot ő ki is használta.
- Nézz rám – mondta gyengéd és együtt érző hangon. – Te nem látod magad tisztán. Engem nem érdekel a népszerűségi lista. Mindenki ezt látja bennem, de te nem. Te meglátod bennem az igazi Chris Alson-t. – mosolyodott el, amikor kimondta a saját nevét. – Mondták már, hogy nagyon bolond vagy? – vált a hangja játékossá.
- Mi? – kérdeztem mosolyogva. - Miért lennék az?
- Igen. Mi az, hogy nem vagy elég gazdag? – háborodott fel – Ez akkora marhaság, hogy nem tudod elhinni – ekkor a hangja komoly és célratörő lett. – Engem nem érdekelnek a gazdagok. Engem nem az érdekel, hogy hol dolgoznak a szülei vagy, hogy milyen lakásba lakik valaki. Csak az, hogy milyen? Mármint, hogy aranyos, kedves. Ezek számítanak úgy istenigazából. – a hangja nagyon meggyőző volt és én is elhittem, hogy lehetek olyan jó, mint ő. Amikor látta, hogy mosolygok tudta, hogy elérte a célját.
- Na és neked mi volt az első benyomásod rólam? – kérdeztem. Reméltem, hogy nem fog olyan rosszat mondani. De ha én elmondtam, akkor mondja el ő is. Ez csak így lett volna igazságos.
- Hát te is elkápráztattál! – jelentette ki. Nem zavartatta magát. – Most is emlékszem, hogy néztél mindenkire az első nap. Nem lettem volna olyan kedves, ha nem akartalak volna megismerni. – Elkápráztattam? Na, ne! Annyira hihetetlen volt.
- Na, jó most akkor az igazat! – mondtam keményen, hogy biztos megértse. Arckifejezése megváltozott. Egyben nevetett rajtam és nézett furcsán.
- Ez az igazság – mondta nagyon határozottan. – Komolyan! – néztem rá rosszalló szemekkel. Egyszer úgyis kiszedem belőle!
- Melyikünk a gyorsabb? – kérdeztem vidáman és már szaladni kezdtem végig a parton a víz mellett. Egy kicsit lemaradt, de amikor eljutott az agyáig mit mondtam felpattant és rohanni kezdett felém. Hamar behozta a lemaradását. Elkapta a derekam és 360 fokot fordultunk. Tényleg jól éreztem magam. Vagy 20 métert futottunk, amikor hirtelen leült és a kezemnél fogva engem is lehúzott maga mellé. Félig rá estem. Nagy nehezen arrébb csúsztam csak, hogy ne rajta feküdjek.
- Ha a nővéred meglát minket, azonnal elindul a pletyka – feszültebb lett, ahogy ezt kimondtam. – Ja és otthon kitekeri a nyakad. – változott át a hangom aggodalmassá. – És azt nem szeretném.
- Tudod… - a víz felé nézett. Hallgatag és meggyötört hangja volt. Ránéztem, de ő nem felém nézett. Úgy, hogy csak oldalról láthattam a gyönyörű kék szemét. Még így is láttam mennyire meg volt gyötörve. – Avri és én nagyon különbözünk. Teljesen elhidegültem tőle. Mintha nem a nővérem lenne inkább már csak egy lány, akit el kell viselnem. És magamat okoltam sok éven keresztül emiatt. Amikor rájöttem, hogy nem is én vagyok a hibás. Hisz nem csináltam semmit. –mondta egy kicsikét jobb kedvel – ezért jó, hogy itt ez a verseny! Megmutathatom neki, hogy vagyok olyan jó, mint ő, és még jobb is lehetek! Avri-t a merő gonoszság hajtja. És ez nagyon rossz. – hallgatott el. Most én vágtam a szavába.
- Igen. – jelentettem ki. – Tényleg nagyon mások vagytok! Te nem vagy olyan, mint ő! Mármint jó értelemben. – most nagyon hülyének éreztem magam. Mit össze-visszabeszéltem. Rátette a combomra a kezét, így jelezte, hogy beszélni szeretett volna hozzám.
- Mire gondolsz? – kérdezte és már megint azt csinálta a szemével. Így nem tudtam gondolkodni. Azonnal kimondtam, amin éppen járt az eszem.
- Hogy mekkora hülye vagyok. – csúszott ki a számon.
- Mert?
- Csak össze-vissza beszélek.
- Nem is. Szerintem aranyos – csusszant ki az ő száján is. Megcsörrent a telefonja és ő felvette. A hangból máris tudtam ki az: Avril. A drága nővére. Hallottam, hogy Avri olyanok kérdez tőle, hogy: Hol vagy? Mit csinálsz? Satöbbi. Ebből tudtam vége a fantasztikus délutánnak. Nem akartam elválni tőle most, hogy nagyon sok mindent el tudtunk mondani egymásnak. Hogy holnap ez már nem lesz ugyan ez. Nem fogunk ennyire megnyílni. De hát nem tehettem semmit, csak csendben ültem. Chris arca is szomorúbb lett a telefonhívás miatt. Mintha Avri hazarendelte volna. Most úgy istenigazából megértetem, hogy-hogy értette az előbb, hogy: mintha egy lány lenne, akit el kell viselnem. Borzalmas volt belegondolni, ha ez velem és David-del vagy Lucy-vel történt volna. Chris letette a telefont és én szólaltam meg először.
- Gondolom itt a vége a mai napnak! – néztem rá, de ő csak a földet nézte.
- Nagyon sajnálom – alig hallottam, amit mondott. Szinte csak a száját mozgatta.
- Ugyan - legyintettem – Semmi baj. Remélem lesz még egy ilyen délután. – mondtam bíztató hangon és én is a combjára raktam a kezem. Megfogta a kézfejem és egy puszit nyomott az arcomra.
- Köszi, hogy megértesz – mondta teljes hálával a hangjában. Úgy látszik neki nehezebb, mint gondoltam. Ugyanis a nővére bármikor hazarendelheti. Persze dönthet, hogy-hogy legyen, de nem lehet könnyű egy ilyen nővérrel.
- Nagyon szívesen! Bármikor! – ajánlkoztam fel.
- Szavadon foglak!
- Rendben! – egyeztem bele. Fölálltunk és lesepertük magunkról a parányi homokszemeket. Elindultunk a kocsik felé. Amikor odaértünk indultam a kocsim felé, de ő ráfogott a csuklómra, mint egy bilincs és nem engedett el. Visszarántott és megölelt. Ez egy baráti ölelés volt. Mintha azt mondta volna: köszi, hogy itt vagy! Hát gondoltam egy jó barát segít így segítettem neki. Elengedett.
- Hát akkor, szia! – köszöntem el tőle. Nagyon nem akartam eljönni, de hát nem lehetett mit tenni.
- Szia! –köszönt el, de láttam rajta, hogy maradni szeretne.
Beszálltam a kocsimba és hajtani kezdtem. Hazakeveredtem egy 20 perc alatt. Holly még nem ért haza. Beköszöntem Steve-nek a konyhába. És megkértem, hogy csináljon nekem valamit vacsorára. Addig felrohantam a szobámba és ledobtam a táskámat a földre és rávetődtem az ágyra. És csak gondolkoztam és furcsábbnál furcsább hangokat adtam ki. Sóhajtásokat, ásításokat. Minden nagyon fura volt. Chris-t 2 napja ismertem, de olyan volt mintha már 2 éve ismertem volna. A rossz napomból fantasztikus nap lett. Nem hittem volna. Odaültem a géphez és megnéztem, hogy érkezett-e email-m vagy levelem. De semmi. Steve egy 20 perc múlva felkiáltott, hogy kész a vacsora. Lerohantam enni. Holly pont akkor állt be a kocsival a garázsba. Bejött az ajtón.
- Stella! – kiáltott.
- Igen? – kérdeztem vissza hangosan az étkezőből.
- Hoztam neked valamit. – Mi lehet az? – Hol vagy?
- Étkező! – és máris ott volt mellettem és egy szatyrot tolt az orrom elé. Lapos volt és kemény. Hát nem ruha az biztos. Vagy könyv, vagy DVD. Az első sejtés volt a jó. Könyv volt a szatyorban. Méghozzá a Víz vs. Tűz. Sok ideje szerettem volna elolvasni. Nem rég adták ki. De mióta hallottam róla, szerettem volna megvenni. A könyv fantasy. Arról szól, hogy az emberek, akik nem is emberek alakváltók. Magyarul állatokká változnak át. De van benne love story is.
- Jaj – hálálkodtam. Jó szorosan megöleltem Hollyt. – Köszönöm szépen. Már sok ideje meg szerettem volna venni. De honnan tudtad? – kíváncsiskodtam.
- Bell súgta meg! – Anya? Az én drága anyukám? Csodálkoztam el magamban.
- Na, akkor majd neki is hálálkodok egy sort - Holly bement a konyhába enni. Én gyorsan megettem a vacsorámat és bevittem a tányérom a konyhába. A könyvem a hónom alatt volt. Be akartam rakni a tányérom a mosogatógépbe, de Steve rám szolt, hogy tiszta csak tegyem le a pultra. Hát így is tettem. Odamentem a hűtőhöz kivettem egy üveg szénsavmentes vizet és felmentem a szobámba. Még nem készültem aludni. A lap toppot bekapcsoltam és az író asztalomra raktam. Nem tudtam eldönteni, hogy olvassak vagy inkább egy pár lépést találjak ki holnapra. A tánc mellett döntöttem. Így a Víz vs. Tűz az éjjeli polcra került, és ott pihent. Megnyitottam a Windows Media Player-t és rákattintottam egy zenére. Freddy Chingaz-tól a Latino ’s go dumb-ot kapcsoltam be. Kicsit gettószerű volt a szám, de én nagyon szerettem. És máris fantasztikus lépések pattantak ki a fejemből. Pörögni, forogni kezdtem. Nagyon melegem volt. Még szerencse, hogy az előbb felhoztam a vizet. Ittam belőle majd átöltöztem. Nem bírtam abban a ruhában táncolni. Egy bő, térdig érő nadrágot vettem fel és egy sárga felsőt. Egy zoknit is hozzá. Ugyan is én nem tudok zokni nélkül táncolni. Vagy cipő, vagy zokni. Mert ha a szőnyegen táncolok mezit láb, akkor fáj a forgás, de zokniba nem. De a legjobb a parketta. A szobámnak csak egy kicsi részén volt szőnyeg. Azt könnyen felszedtem és arrébb tettem. Héttől fél kilencig ugráltam és táncoltam mire teljesen kifáradtam. De túl korán volt ahhoz, hogy aludjak és csak testileg voltam megterhelve agyilag nem. Fürdővizet engedtem, fürdősót öntöttem a vízbe és gyertyát gyújtottam. Felkaptam a könyvem és belemásztam a jó meleg vízzel teli kádba. 20 oldalt olvastam mire annyira álmos lettem, hogy minden sort 3-szor kellett elolvasnom. Tudtam, hogy itt a vége. Túlságosan fáradt vagyok. Gyorsan megmosakodtam. A meleg víz után hidegnek éreztem azt a levegőt, ami a szobámban keringett. Gyorsan bebújtam a jó meleg paplan alá. És már megint Chris járt a fejemben. A mai fantasztikus délután. Most már nem voltam annyira bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy én idetartozok-e. Persze nem voltam teljesen biztos benne. Hiszen ki tudja, mi jön majd csak ez után. Ez csak a második nap volt a suliban. Sose lehet tudni, mikor ki fog keresztbe tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése