8. fejezet: A próba

Chris-szel haladtunk a széles fehér folyosón a tornaterem irányába.

- Neked is feltűnt, hogy Penny kicsimnek szólította Will-t? - néztem rá.
- Aha. Meg is lepődtem rajta. Lemaradtunk valamiről?
- Szerintem mindenki, csak mert, ahogy elnéztem a többieket ők is meg voltak lepődve. Mert az tudtom, hogy Samanta meg Chedric együtt van, de azt nem tudtam, hogy Penny és Will is. Írok már neki egy SMS-t. - kezdtem volna írni az SMS-t, amikor Chris kivette a telefont a kezemből.
- Nem tartom olyan jó ötletnek!
- Mert? - néztem rá kérdőn. Miért ne írhatnék egy SMS-t a barátnőmnek.
- Csak mert biztos, hogy Will-el van, és akkor egy kicsit fura lenne.
- Lehet, igazad van - gondolkoztam el azon, amit mondott.
- Nem lehet - jelentette ki - biztos - mosolygott rám diadalmasan.
- A kis egó - mosolyogtam rá. Tovább haladtunk a folyosón ahol épp, hogy csak szállingózott egy pár ember. Beértünk a tornaterembe és látva a sok embert egy kicsit megijedtem. Ahogy közelebb értünk hozzájuk az egyik lány majdnem szörnyet halt, csak mert láthatta Chris-t ilyen közelről. A nevetés kapott el. Lecuccoltunk az egyik padra és közelebb mentünk. Egy lány rohant felém. Barna hosszú haja volt, amit lófarokba fogott fel. Egy topp és egy bő nadrág volt rajta. Nagyon csinos volt és kecsesen mozgott. Nem annyira, mint Suesan, de nem kellett hozzá sok.
- Sziasztok - köszönt oda nekünk - Nathalie Wilmer vagyok.
- Szia, én Stella Wennel - mutatkoztam be - ő pedig Chris Alson.
- Szia - köszönt Chris-nek.
- Nagyon örvendek. - Chris bevetette a fantasztikus mosolyát. Nathalie megrázta a fejét mintha azt szeretné, hogy kitisztuljon. Nevetni kezdtem rajta. Velem is ez volt eleinte. Vagyis még mindig nem szoktam meg, de most már Nathalie is kapott belőle egy kicsi ízelítőt. Közelebb mentünk a csapathoz.
- Hát akkor megmutatjuk, hogy mit tudunk.
- De Nathalie várj egy kicsit. - szóltam oda neki.
- Igen?
- Mi is vagy te itt pontosan? - kíváncsiskodtam.
- Hát a koreográfus. - jelentette ki.
- Óóó hát értem. - lettem szomorúbb.
- Baj van? - vált aggodalmassá a hangja.
- Nem, csak, én nem akarom elvenni tőled ezt a "címet".
- Mi? Dehogy! - habozott - Örülök, hogy átadhatom valakinek. Ti vagytok a felmentő sereg. Én már nem igazán bírom. Nincs mit kitalálnom. Nincsenek lépések. Semmi. - győzködött.
- Akkor biztos nem baj? - akartam biztos lenni a dolgomban.
- Dehogy. - bíztatott
- Hát akkor oké - egyeztem bele. - Holnap jönnek a többiek. - jelentettem ki hétköznapian.
- Többen is vannak? - döbbent le Nathalie. A ledöbbenést hamar az izgatottság váltotta fel.
- Igen. Hárman összesen.
- Kik? - kíváncsiskodott.
- Suesan ő sok ideje ide jár. Chase úgy szintén.
- Őket ismerem, de csak látásból. Nagyon jól táncolnak.
- És Sandy. Ő most jött New York-ból.
- Sandy Elsegood?
- Igen.
- Atya Úr Isten - a ledöbbenéstől alig kapott levegőt. - Ő tényleg nagyon jól táncol.
- Igen, ő. - most, hogy Nathalie is kapott levegőt megszólaltam. - Na, akkor vágjunk bele.
Közelebb mentünk a táncos csoporthoz. Nem igazán csoport volt inkább osztály. 25-30 fő lehetett körülbelül, ami nagyon kapóra jött. De táncolni is ilyen jól fognak tudni? Nathalie bemutatott bennünket.
- Ők itt Stella és Chris. - mutatott ránk. Egyet intettünk köszönés képen. – Na, akkor álljunk be. - Chris-szel helyet foglaltunk a lelátó padok egyikén. Nathalie elindította a zenét és beszámolt. - 5, 6, 5, 6, 7 és - mindenki elindult. Volt egy pár ember, aki elcsúszott, de amúgy jó volt. A koreográfia jó. A lépések egyszerűek, de legalább mindenki tudja. Chris-szel összenéztünk és vártuk, hogy a másik megszólaljon.
- Szerintem nem olyan szörnyűek - nézett rám.
- Szerintem se, bár van még mit csiszolni rajta, de ha egy kicsit nekifekszünk, akkor menni fog. - mondtam el a teljes véleményem. Időközben a többiek befejezték a táncot és a mi véleményünket várták. Felálltunk és közelebb mentünk. Gondolom, nekem kell elmondanom a véleményünket.
- Hát - kezdtem bele. Nathalie kíváncsi szemekkel nézett rám. - Van mit még javítani rajta, de határozottan jobb, mint amit vártam. - nagy ujjongás tört ki. Mindenki örült a hírnek. - De várjatok egy kicsit - állítottam le a fellázadó táncosokat - Ahhoz, hogy megnyerjük a versenyt, sokkal többet kell táncolnunk és próbálnunk. Egy magasabb szintre visszük a táncot.
- Várj egy kicsit, milyen versenyt? - nézett rám két kétségbeesett szempár.
- A Spirit - Chris természetesen kimondta.
- Na, ne! Ez azért nem! Ez így túl sok! - tört ki a lázadás. Chris-szel egymásra néztünk és vártuk, hogy lenyugodjanak a kedélyek.
- Na, jó! Azért táncolunk, hogy vigyük valamire. De ha nincs tét, akkor nem lesz, ami hajtson előre az úton. Én álmokkal jöttem ide, azért jöttem Los Angeles-be, hogy nagyon jó táncos legyen belőlem, mert imádok táncolni. De most ezt az álmot félretéve, most a csoport álma a Spirit, hogy azt megnyerjük.
- De nem vagyunk olyan jók - hallottam hátulról egy elkeseredett női hangot.
- Ki mondja? - néztem rájuk kérdőn.
- Avri és a Jaguárok. - mondták egyszerre, mintha betanulták volna. Tudtam, ki más. Na, jó ez így nem jó. Nincs önbizalmuk.
- És? Kik ők, hogy megmondják, hogy melyik csapat a jó? - kíváncsi voltam erre mi lesz a válaszuk.
- A Spirit győztesei.
- És miben jobbak nálatok?
- A mozgás - egy ember - a lépések - még egy ember - a ruhák - még egy ember és ez így ment egy ideig. Amit felsoroltak az mind semmi. Nem ezek számítanak.
- Nézzétek. Amit elmondtatok az mellékes, de egy dolgot senki nem mondott. Ami miatt olyan jók a Jaguárok az-az: ÖNBIZALOM. Nem érdekli őket, hogy mit mondanak rájuk, mert elhitetik magukkal, hogy ők a legjobbak. Porrá zúzzák a többi csapat önbizalmát, így a sajátjuk csak nő. Ha lenne egy kicsi önbizalmatok, akkor nem lennétek ilyen bizonytalanok. Csak gondoljátok végig, így megéri? - az arcom mintha egy kérdőjelet írt volna le.
- Így meg - Nathalie a csapat élén felszólalt.
- De kettőtöknek nem fog menni. - hallottuk a hátunk mögül, épp egy megérkező táncostól.
- Nem ketten. Öt-en leszünk összesen. Ketten már sok ideje ide járnak. Chase és Suesan.
- Igen ismerjük őket. Nagyon ügyesek.
- Bizony. És még egy személy, aki most jött a New York-i tánciskolából: Sandy.
- Sandy? Sandy Elsegood? - léptek hozzánk egy lépéssel közelebb.
- Igen ő.
- Tavaly ők nyerték a Spirit-et. - a ledöbbenés csak úgy áradt az arcukból.
- Ahogy mondod. És még lesz egy pár segítő ember.
- Kik?
- Öt nagyon jó barátunk. - mosolyogtam - hárman a zene szakról. Ők fogják összevágni nekünk a zenét és ketten a rajz szakról. Ők meg majd a ruhákban segítenek. - miután elmondtam mindenkit, úgy döntöttem, hogy ma csak a dolgokat fogom elmondani, így nem lesz olyan hosszú a próba, majd inkább holnap. - Ma úgy gondoltam, hogy nem fogunk táncolni, csak elmondom, hogy mikor lesznek a próbák. Mivel a Spirit-et 2 hónap múlva rendezik így az első hónapban heti két vagy 3 nap lesz próba. Majd a hátra maradt egy hónapban heti négy alaklommal lesz. Úgy gondoltam, hogy egy vagy másfél hónap alatt betanuljuk, és utána csak gyakorlunk. Úgy akarom rakni, hogy pénteken ne legyen próba, hogy mindenki tudjon menni amerre, akar és ne keljen a suliba táncon poshadni. - mosolyogtam. - Holnap jönnek a többiek is és akkor rámegyünk az alapokra. Hát ennyi. Chris te valamit akarsz még? - néztem felé. Gondolkozott még egy kicsit.
- Nem semmit.
- És milyen ruhát hozzunk? - kérdezte egy alacsony fekete hajú lány.
- Ja, igen a ruha, ha lehet, akkor ne ebbe az egyen cuccba, mert ez nem kényelmes. Egy laza nadrágot. Lehetőleg térdig vagy térd feledtig érjen és egy toppot vagy egy laza pólót. De nem legyen meleg, mert meg fogtok sülni. És ha kérhetnék még valamit.
- Igen?
- Egy lapra fel tudnátok nekem írni a neveket és a telefonszámokat? Csak hogy kezdjem el tanulni - mosolyogtam.
- Persze!
- Nagyon köszönöm és akkor holnap itt találkozunk, ugyan ebben az időpontban. - és ahogy ezt kimondtam szétszóródott a társaság. Chris-szel együtt felvettük a táskáinkat és kiléptünk a tornaterem ajtaján.
- Szerinted menni fog? - nézett rám bizonytalanul.
- Nem tudom - mondtam - de nagyon remélem. Jó lenne.
- Hát nagyon elszántak, de lesz velünk mit csinálni.
- Még mindig jobb, hogy elszántak és akarják csinálni, mint az, hogy csak kényszerből kellene. - Chris bólintott egyet. A bizonytalanságot a nevetés váltotta fel.
- Vicces, hogy-hogy le voltak döbbenve Sandy neve hallatán.
- Ja, nagyon poén. És amikor a lány majdnem szörnyet halt ott helyben, amikor meglátott? - Chris érthetetlenül nézett rám.
- Milyen lány?
- Amikor bementünk. És elkezdtem nevetni.
- Ja, azt láttam. Én azt hittem más miatt, de akkor úgy látszik, hogy nem. És csinos volt? - ugratott, de nem dőltem be neki.
- Ami azt illeti nálam nem volt csinosabb. De lehet, hogy neked tetszene - ugrattam én is.
- Soha - és megfogta a kezem. Tovább mentünk a parkoló irányába. Párszor még ugrattuk a másikat, majd megálltunk a kocsimnál és Chris neki támaszkodott én pedig megálltam előtte.
- Szóval mi ez a szombati buli nálad?
- Semmi különös, csak összeruccan a társaság.
- És én is mehetek? - nézett rám mosolyogva, de láttam a szemén, hogy komolyan kérdezi.
- Persze. Díszvendég vagy. - győzködtem.
- Komolyan? - szemlátomást örült neki.
- Komolyan - helyeseltem.
- Ha nem engednek el, akkor majd kimászok az ablakon.
- Ha nem jössz, akkor megharagszok rád. - Én csak viccből mondtam, de ő komolyan gondoltam. Persze reméltem, hogy eljön. Megfogta az állam és egy kicsit felemelte a fejem, pont csak annyira, hogy a szemébe nézzek.
- A világért ki nem hagynám. - mondta teljes komorsággal. Közeledett a szám felé. Pont azt mondta, amit hallani akartam.
- Na azért. - és már az orrunk is összeért. Egy gyengéd puszit adott a számra majd eltávolodott tőlem. Tíz centire lehetette az arcom az övétől és egymás szemébe néztünk.
- Holnap látlak!? - ez kijelentésnek és kérdésnek hangzott.
- Feltétlenül - mosolyogtam.
- Akkor - elhallgatott egy fél pillanatra, de gyorsan folytatta tovább - nem is tudom, hogy köszönjek el, de legyen szép estéd.
- Meglesz. Neked is. - nyomtam a szájára egy puszit és beültem a kocsimba. - Szia.
- Szia. - beindítottam a kocsit és elindultam hazafelé. Olyan erősen dobogott a szívem, hogy már azt hittem kieseik a helyéről. A fülemben hallottam. Nem bírtam levakarni a mosolyt a számról. Már majdnem görcsbe állt, de nem érdekelt. Annyira boldog voltam. Nem tudtam elhinni, hogy történhet ilyen velem. Még mindez végigment az agyamban hazaértem. Beálltam a garázsba és a hatalmas mosolyommal bementem a házba. Holly a nappaliban volt, pont jó helyen, hogy megkérdezzem tőle a szombati bulit. Hiszen ő nem tudott semmiről.
- Szia. - köszöntem Holly-nak.
- Szia. Milyen volt a suli?
- Fantasztikus. - csak ezt az egy szót tudtam kinyögni. Ezzel az egy szóval tudtam leírni a mai napot.
- Na, mesélj. – azt imádom Holly-ban, hogy nagyon gondoskodó és felelősségteljes, viszont olyan jól el tudok beszélgetni vele, mint a gimis barátnőimmel. Ilyenkor mintha Holly velem egyidős lenne.
- Később, de szeretnék kérdezni valamit tőled.
- Kérdezd nyugodtan.
- Szombaton átjöhet ide pár barátom? És itt is aludhatnak?
- Na, én is pont ezzel kapcsolatban akartam beszélni veled valamiről. - ez után a mondat után letettem arról, hogy átjöjjenek a többiek - Tudom, hogy megígértem, hogy itt leszek veled 2 hétig a megérkezésed után, de felhívtak, hogy Olaszországba kell repülnöm, mert akadt egy kicsi probléma, amit telefonon nem lehet elintézni. Így vasárnap hajnal ötkor indul a gépem. Remélem nem baj.
- Nem dehogy. Menned kell. Tudom. Megbeszéltük, hogy bármikor el kell menned nem, lesz belőle semmi. Vagyis úgy jöttem ide, hogy tudtam, hogy majd el kell menned. Hát miattam ne aggódj, engem nem zavar. - elhallgattam. Ahogy láttam Holly szívéről nagy kő esett le. - Ezért nem szeretnéd, hogy jöjjenek a többiek? - tértem vissza az én kérdésemhez.
- Jaj, nem dehogy. Örülök, hogy vannak barátaid, csak gondoltam először ezt beszéljük meg és ne azt.
- Remek. Köszönöm szépen.
- Kicsim bármikor áthívhatod a barátaid, te döntöd el, csak azért vigyázzatok a házra meg persze megatokra is.
- Meglesz. Imádlak. - már rohantam volna fel, de Holly utánam szolt.
- Gyere csak ide egy kicsit. - visszafordultam. Nem igazán tetszett Holly hangsúlya. - Nem mondtál el nekem valamit. - Micsodát? Kérdeztem magamban. Nincs semmi amiről Holly ne tudna. Lefagyott képem láttán nevetni kezdett. - Szóval miért volt olyan jó a mai nap? - ahogy meghallottam hatalmas kő esett le a szívemről. Vagy inkább gurult le, mert elég nehéz lett volna megmozdítani. Elnevettem magam. Leültem a lépcsőre és mesélni kezdtem.
- Szóval, van egy fiú, aki tetszik nekem és én is neki. Chris-nek hívják.
- Igen?
- Hát és úgy volt, hogy Kathleen megkért minket, hogy versenyezzünk a Spirit-en.
- Komolyan? - hüledezett. Bólintottam a fejemmel. - Gratulálok.
- Kösz.
- Igen. Folytasd - parancsolt rám.
- És megkért, hogy nézzük meg a Tigriseket és, hogy táncoljunk velük. Vagy inkább ők táncoljanak velünk. És ma megnéztük a táncpróbájukat. Majd kimentünk a parkolóba és elköszöntünk és - itt abba hagytam. Nem tudtam tovább mondani a mosolygástól.
- Megcsókolt?
- Nem, de puszit adott a számra.
- Aaaaaaaaa, komolyan?
- Igen. Én se tudom elhinni.
- És, hogy-hogy csak ilyen gyorsan? Vagyis előtte, hogy nem voltatok együtt és most csak hírtelen.
- Ja, nem, dehogy. Emlékszel, amikor megjöttél és én éppen ettem az étkezőbe és hoztad nekem a könyvet?
- Igen.
- Na, akkor előtte voltunk csak kettesben.
- Várj, amikor voltatok csak kettesben?
- Igen, mert előtte, amikor a ruhát vettük akkor is ott volt. És akkor nem csak ő, hanem a többiek is. Akkor nyolcan voltunk összesen. Aztán másnap a parton voltunk. Ma meg táncpróbán. A parton csak az arcomra kaptam meg ma is, de a nap végén már a számra. - mosolyogtam.
- Megmutatod iwiw-en?
- Persze. - Holly-val elindultunk a szobámba. Mesélni kezdtem újra, hogy mi történt még velem. - Ja meg képzeld, van 4 új gyerek a suliba a New York-i tánciskolából jöttek, és abból kettő most hozzánk szegődött. És teljesen másak, mint ahogy képzeltem. Bár csak az egyikkel beszéltem még: Sandy-vel. Ő rendesnek tűnt és nagyon jól táncol, így pont kapóra jön. Ő is jön szombaton. - közben beértünk a szobámba.
- Csak vigyázz nehogy átverjen.
- Chris is pont ezt mondta.
Egy ideig fürkészte az arcomat.
- Ahogy elnézlek, nagyon tetszik neked ez a fiú.
- Igen azt hiszem.
- ÉS te neki mennyire?
- Hát nem tudom. Szerintem nagyon. – mosolyogtam határozottan.
- Mert? – kíváncsiskodott Holly mint egy 17 éves kamasz lány.
- Mert – kezdtem bele. – beszélgettük a táncpróbáról és mondtam, hogy egy lány majd nem szörnyet halt ott helyben. Majd megkérdezte, hogy milyen lány. Elmeséltem neki és mondta, hogy már neki is dereng valami és aztán kérdezte, hogy csinos volt? de csak ugratott. Mondtam, hogy nálam nem csinosabb, de lehet, hogy neked tetszeni fog és mondta, hogy soha, de ez olyan komoly soha volt tudod. Nem tudom elmondani rendesen.
- Tudom milyen velem is volt már ilyen. És még valami volt?
- Persze, egy csomócélzást mondott, de már a felére sem emlékszem – ahogy a napfény bevilágított a tágas üvegen, sokkal nagyobbnak és melegebbnek éreztem a szobámat. Nem mintha eddig nem lett volna az, de így még nagyobb lett és sokkal világosabb. Mintha a benne keringő levegő egyik pillanatról a másikra meleg lett volna. – Például még egy. Rákérdezett a parkolóba erre a szombati itt alvós „bulira” és, hogy ő jöhet-e és mondtam, hogy díszvendég. Erre ő, ha nem engedik el, akkor kiszökik az ablakon. Én meg tréfásan mondtam, hogy meg haragszok, ha nem jön, erre ő teljes komolysággal azt felelte a világért ki nem hagynám. Utána mondtam, hogy na azért és erre megpuszilt. Hát ennyi. – alig tudtam a mosolygás miatt elmondani a történetet. Holly is alig tudta visszatartani a mosolygását.
- Óóó… a gimis szerelem. – ábrándozott Holly.
- Ááá ez még nem az, hiszen alig ismerem, de az biztos, hogy teljesen elvette az eszem és, hogy teljesen belehabarodtam. – ábrándoztam. Hirtelen eszembe jutott valami. – De apropó szerelem mi van veled? Csak mert még soha nem hallottalak valakiről beszélni. – most Holly-n volt a sor, hogy meséljen.
- Hát… ami az igazság van valakim.
- Na és ki? – az ölembe vettem a laptopot és közelebb gurultam a székemmel. Időközben a gép is betöltött. Bár ennyi idő alatt hatszor betöltött volna. Keresni kezdtem iwiw-en.
- Egy olasz pasi: Paulo. – ahogy mesélt róla láttam, hogy nagyon szerelmes.
- És mi a teljes neve?
- Paulo Saintez.
- És mióta ismered?
- Másfél éve. Amikor Olaszországba vagyok mindig nála lakok.
- És, hogy ismerkedtetek meg? – kérdeztem. Holly elnevette magát s ebből rájöttem, hogy vicces történet. Beírtam iwiw-en Chris nevét és keresni kezdett. Meg is van. Csak régi képek voltak fent így kijelentkeztem és beléptem Facebook-ra. Ott már is megtaláltam.
- Hát úgy volt, hogy nagyon siettem és még innom kellett egy kávét és ugyanazt kérte, mint én, de az övé lett hamarabb kész, én meg csak felkaptam és el akartam rohanni. Amikor megállított, de látta, hogy nagyon sietek így tovább engedett, így a kedvessége miatt tudtam inni egy kávét ingyen. Aztán másnap, nagy szatyrokkal megyek a hotel irányába, amikor összeütközünk, és minden cucc kiesik a kezemből. Felismertük egymást majd segített összeszedni a szatyrokat. Megköszöntem a kávét és, hogy segített, majd meghívott vacsorázni, de nem, akár hová hanem a lakásába, csak mert istenien főz. Elmentem, jól éreztük magunkat és innen már a szokásos. Tudod mi előtt megismertem egy munkamániás voltam. Mindig csak azért mentem Rómába, hogy dolgozzak, de most inkább pihenni megyek oda. Amikor ott vagyok mindig nála lakok.
- De nem nehéz úgy, hogy egy kontinens és egy óceán választ el benneteket? Mert én nem bírnám ki, ha ilyen messze lenne a szerelmem!
- De nehéz, de minden nap beszélünk telefonon órákat. - nevette el magát. - Tudod egy férfi se kényeztetett ennyire, mint ő. - míg ezt az egy mondatot kimondta, rádöbbentem mennyire fontos a számára.
- Nagyon fontos neked igaz?
- Nagyon- csak ezt az egy szót mondta. Mintha ez az egyetlen egy szó elég lenne ahhoz, hogy kifejezze, mennyire szereti őt.
- Holly mikor is lesz a születésnapod? - kíváncsiskodtam. Tudom, hogy ez nem tartozik a témához, de nagyon kíváncsi voltam. Csak ez jutott eszembe és már ki is mondtam.
- November 18.-án.
- Oké. Akkor jól tudtam.
- Miért?
- Csak, hogy biztosra mennyek. - mosolyogtam bájosan. - de visszatérve Olaszországra mikor jössz haza?
- Azt mondták egy maximum két hét.
- Oké. - jegyeztem meg. - De Holly, ha szeretnél tovább maradni, hogy Paulo-val tudj, lenni egy kicsivel több időt akkor maradj nyugodtan és velem ne foglalkozz oké?
- De.
- Semmi, de. - szakítottam félbe. - Csak, hogy tudj, róla addig maradhatsz, ameddig szeretnél. Értem nem kell aggódnod.
- Ööö, rendben. Majd meglátom - ölelt meg. - Na, had nézzem azt a fiút! - nyúlt a laptop után. Leültem mellé és megmutattam.
- Ez ő. - egy képet mutattam, amin egyedül van. - Itt a nővérével - mondtam gúnyos hangon. Holly kérdőn rám nézett. - Túl hosszú - emeltem fel a kezem. Ez úgy értettem, hogy nem akarod te azt tudni. Megnyitottam a következő képet és nevetni kezdtem. - Ők a srácok. Chase, Will, Chris, Chedric - mondtam el mindenkinek a nevét. És egy-egy lányt is csoportosítottam hozzájuk. - Chase Suesan. Ők ma voltak moziba, de biztos összejönnek. Will és Penny ők már együtt vannak, csak mi nem tudtunk róla. Chris és én. Azt már tudod és végül de nem utolsó sorba Samanta és Chedric. Ők már együtt vannak. Utolsónak pedig Sandy és Mark. Ők az újjak. És szombaton mindenkit megismerhetsz! Ja amúgy majd medencézhetünk?
- Alig várom. Persze előtte, megnézetem a medencés fiúval, hogy minden rendben van e vele.
- Oké, ja és Steve-nek megmondanád, hogy hamar haza mehet szombaton és, hogy ne jöjjön be vasárnap?
- De miért?
- Csak mert, majd mi csinálunk a csajokkal valami kaját.
- Oké megmondom.
- Köszi! - a pillanatban megszólalt a telefon. Ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy Chris az. Holly is meglátta.
- Gondolom ez az én végszavam. - már válaszolni se tudtam, mert kiment a szobából és felvettem a telefont.
- " Szia! - szóltam bele a telefonba.
- Szia! Hogy vagy?
- Jól, és te?
- Élek és virulok.
- Örömmel hallom. - nevettem a telefonba.
- Mit csinálsz?
- Fekszek az ágyon, háttal és telefonálok veled. - mondtam el mindent alaposan és te?
- Fekszek az ágyamon és veled telefonálok és rád gondolok. - erre nem válaszoltam majd egy kis idő múlva újra megszólalt - Megbántad a délutánt? - kérdezte komolyan.
- Nem. És te? - kérdeztem tőle.
- Nem. - elhallgatott, de újra folytatta - szeretném már újra megtenni.
- Én is szeretném már, hogy újra megtedd.
- Na, akkor majd holnap - csak enyhe nevetést hallottam a telefonba. Tovább beszélgettünk.
- Le fog menni az összes pénz a telódról, annyit beszélünk.
- Nem nagyon izgat, amúgy meg megéri. Például mert addig se kell Avrivel telefonálnom.
- Kösz. - háborodtam fel.
- Nem dehogy, nem azért, de ez csak egy példa volt, de addig sem rá költöm a pénzem.
- Ismételten kösz.
- De had mondjak még egy példát!
- Mondj!
- Azért nem bánom - kezdett bele - mert addig is veled beszélek és hallom a hangod. - erre csak annyit tudtam mondani, hogy:
- Ohh... - nagyon hülyén éreztem magam, hogy csak ennyit tudtam kinyögni. - Tudod sokkal jobb a te hangodat hallani, mint valami énekesét. - mondtam.
- Hát ezt jó tudni. - elmosolyodtam, bár tudtam, hogy ezt ő úgysem látja.
- Tudod, már egy órája dumálunk.
- Tudom, de nem érdekel. Ha veled beszélek, akkor semmi más nem izgat.
- Nagyon várom a holnapot.
- Én is. - hat óra, ötkor kezdtünk el beszélni, állapítottam meg magamban.
- Anyukád ki lesz akadva, mert a fiának lebeszélem az összes pénzét a telefonjáról.
- Jaj, olyan buta vagy.
- Nem is.
- De is. Amúgy meg nem nagyon izgat, hogy anyáék mit gondolnak a telefonálási stílusomról.
- Tudod, nagyon örülök, hogy felhívtál.
- Én is!
- Miért? Ezt, hogy érted?
- Csak úgy, hogy nagyon agyaltam azon, hogy felhívjalak, vagy ne, de mire észbe kaptam és ránéztem a telefonra láttam, hogy a kijelzőn ki van írva a neved és a telefonszámod és már ki is csöng. Akkor felvetted és meghallottam a hangod és minden bizonytalanságom elszállt. - nem szólaltam meg nem tudtam mit mondjak. Lehet, hogy le kellene rakni.
- Igen, lehetséges - állapítottam meg.
- Beszélünk még ma?
- Persze. Msn-en?
- Benne vagyok. Akkor nem sokára. Szia!
- Szia - és letette."
Nem telt bele 2 perc és újra megszólalt a telefon.
- "Szia Suesan - szóltam bele. - Mi újság?
- Megcsókolt - hallottam ezt az egy szót a telefonba.
- Hogy? - ültem fel egy pillanat alatt. - Megcsókolt?
- Igen, hát nem fantasztikus.
- De az. Ez csodás. - örültem együtt a barátnőmmel.
- Alig hiszem el. Annyira jó.
- Na, azt elhiszem. - egy kicsit elhallgatott, de hamar folytatta
- De apropó csók, mi van szőke herceggel és veled?
- Semmi különös, csak puszit adott a számra. Ennyi.
- Komolyan? És nem is örülsz neki?
- Igen, és, hogy nem örülök, még mindig nem lehet levakarni a mosolyt az arcomról, de szerintem görcsbe állt a szám - kuncogtam.
- Hát akkor jó.
- De várj egy kicsit - elvettem a telefont a fülemtől és megnéztem, hogy miért csipog a telefonom. SMS-t kaptam valakitől. - Hát le kellene tennem a telefont, csak mert valaki írt egy SMS-t.
- Oké, nekem is mondja anya, hogy mennyek segíteni.
- Oké! Msn-en beszélünk? - kérdeztem. Hallani szerettem volna a csók minden egyes kis részét.
- Persze!
- Akkor ott beszélünk. Szia! - köszöntem el.
- Szia! - és letette a telefont."
Megnéztem az SMS-t és Penny volt az, hogy mennyek fel msn-re csak mert beszélni szeretne vele. Most, hogy három ember is mondja, hogy mennyek fel, odaültem a géphez és bejelentkeztem. Ha csak Chris vagy Suesan mondta volna, akkor is felmentem volna, de így, hogy már három ember mondja, muszáj volt. Bejelentkeztem és azonnal három ember kezdett el írni.
Chris üzente:
Azt hittem már nem is fogsz feljönni.
Stella üzenete:
Ne haragudj, csak Suesan hívott és vele beszélgettem egy kicsit.
Chris üzente:
Nem haragszok! Hogy tudnék haragudni?
Stella üzenete:
:$
És ez így ment tovább. Beszélgettünk mindenről. Suesan és Penny is rám írt és volt, amikor összekevertem a beszélgetéseket. De gyorsan kimagyaráztam. Pennyvel 10-ig, Suesan-nal pedig 11-ig beszéltem. Már csak Chris és én maradtunk hátra.
Stella üzenete:
1-óra van már 6 és fél órája beszélünk. Ja és előtte már egy órát beszéltünk telefonon. :) Szerintem beszélgetési rekordot döntöttünk.
Chris üzenete:
Szerintem is. :D Hiányzol:$
Erre nem tudtam hírtelen, hogy mit írjak, de láttam, hogy ő ír, így megvártam.
Chris üzenete:
Tudom, hogy nem szokás ilyenkor hiányolni az embert, de hiányzol.
Na, most már tudtam, hogy mit írjak!
Stella üzenete:
Te is hiányzol nekem! :):$
Pár másodpercig nem írtunk egymásnak, próbáltuk kitalálni, hogy mit lehetne írni.
Stella üzenete:
Mire gondolsz?
Chris üzenete:
Rád! Na és te?
Stella üzenete:
Rád. :)
Chris üzenete:
:)
Stella üzenete:
Lehet, hogy aludni kellene menni, csak mert alig bírom nyitva tartani a szememet!
Chris üzente:
Ennyire unalmas vagyok?
Stella üzenete:
Dehogy, nem találkoztam nálad aranyosabb és szórakoztatóbb emberrel, de ha nem akarok holnap minden egyes lépésnél elaludni a karjaidba, akkor jobb lesz, ha alszok egy keveset!
Chris üzenete:
Nem bánnám, ha elaludnál a karjaimban!
Stella üzenete:
Hidd el én se, de ne fossz meg attól, hogy veled álmodjak egy szépet!
Alig hittem, hogy ilyet mertem írni.
Chris üzenete:
Dehogy fosztalak. Nem fosztalak meg semmitől! Inkább magamat tőled, de ez ellen nem tehetek semmit! Ha jön az éj, menni kell!
Stella üzenete:
Aludj jól!
Chris üzenete:
Szép Álmokat Kis Tündér! Jó légy!
Itt kilépett! Gondolom azt várta, hogy én fogok kilépni, de nem igazán tudtam levenni a szemem arról az utolsó két mondatról! Majd arra lettem figyelmes, hogy nem veszek levegőt. Miután levegőhöz jutottam rájöttem, mekkora hülyeség nem venni levegőt. Kikapcsoltam a gépet és elmentem fürödni. Áztattam magam egy kis ideig, majd kiszálltam. Nagy villogást láttam. Azonnal odamentem az ágyamhoz és láttam, hogy a telefonom jelez, hogy SMS-t kaptam. Megnyitottam és olvasni kezdtem:
" Halihó, tündérke!
Azon agyaltam, hogy írni kéne valami frappáns SMS-t, de rájöttem, hogy teljesen elvetted az eszem így nem igazán fog össze jönni. Lehet, hogy nem is volt, én inkább az elsőre szavazok! Na, nem húzom tovább a drága időd, csak gondoltam elmondom (még egyszer), hogy nagyon jó éreztem ma magam, de ezt szavakkal nem lehet elmondani. Majd holnap megmutatom mennyire! Álmodj szépeket kis tündérkém! Jó éjt Chris!"
Csak álltam és álltam egy száll törölközőbe és újra és újra elolvastam az SMS-t. Mi az, hogy nem fog összejönni a frappáns SMS. Nagyon is jó lett. Gondolkozni kezdtem, hogy mit írjak vissza, de nem jutott valami sok az eszembe.
" Hát nagyon köszönöm az SMS-t. Igazán jól sikerül! Én is jól éreztem ma magam! :) Alig várom, hogy megmutasd, hogy te mennyire élvezted a mai napot! Te is aludj jól! Szép álmokat, Stella!"
Gyorsan elolvastam még egyszer az SMS-t és aludni mentem. Észre se vettem, hogy már két óra. Befeküdtem a jó meleg, pihe-puha ágyba és lecsuktam a szemem. Pillanatok alatt úgy aludtam, mint a bunda.